K: Mi a célja a túlfeszültség-levezetőnek?
V: A túlfeszültség-levezetőket az alállomások nagyfeszültségű berendezéseinek, például transzformátorok, megszakítók és perselyek védelmére használják a villámlás és a kapcsolási túlfeszültségek ellen. A túlfeszültség-levezetők a védendő berendezéshez közel és azzal párhuzamosan kapcsolódnak.
K: Mi a különbség a villámhárító és a túlfeszültség-levezető között?
V: A túlfeszültség-levezető belülről, míg a villámhárító kívülről védi a berendezést. A túlfeszültség-levezető megvédi a rendszert a villámcsapástól, kapcsolástól, elektromos hibáktól és egyéb tranziens feszültségtől és túlfeszültségtől, míg a villámlevezetőt főként villámcsapásokhoz és kapcsolódó túlfeszültségekhez használják.
K: Mi a két típusú túlfeszültség-levezető?
V: Az elektromos rendszer túlfeszültség-levezetőinek három osztálya van: állomási, köztes és elosztó osztály. Az állomáslevezetők biztosítják a legjobb védelmi szintet, de drágábbak. A szigetelés összehangolása elengedhetetlen. A berendezések feszültségének korlátozására szolgálnak a túlfeszültség kisütésével vagy megkerülésével. Megakadályozza az áram folyamatos áramlását a föld felé.
K: Miért hibás a túlfeszültség-levezető?
V: A túlfeszültség-csökkentők védik berendezéseiket a villámcsapások, elektromos viharok és egyéb feszültségcsúcsok okozta túlfeszültségek ellen. A legtöbb esetben a meghibásodás a dielektromos meghibásodás miatt következik be, ami miatt a belső szerkezet annyira leromlott, hogy a levezető nem képes ellenállni a rákapcsolt feszültségnek, legyen szó normál rendszerfeszültségről, átmeneti tápfrekvenciás túlfeszültségről (pl. külső vezetékhiba vagy kapcsolás után), vagy villámlás, ill. ...
K: Szüksége van túlfeszültség-levezetőre?
V: Egyetlen elektromos rendszer sem teljesen zárt, és egyetlen feszültségcsúcs egy szempillantás alatt végzetet jelenthet a transzformátor és más elektromos eszközök számára. Összességében tehát nem szabad alábecsülni a túlfeszültség-levezető jelentőségét, és minden helyszínnek számítani kell egy olyan rendszerrel, amely megvédi őket a veszélyes kisülésektől. Ha a felhasználók koaxiális kábelt csatlakoznak drága berendezésekhez, fontolóra kell venniük túlfeszültség-védő vásárlását.
K: Hogyan csatlakozik a túlfeszültség-levezető?
V: Minden fázisvezetőhöz egy túlfeszültség-levezető csatlakozik, közvetlenül a transzformátorba való belépés előtt. A túlfeszültség-levezető földelve van, ezáltal alacsony impedanciájú utat biztosít a földhöz a túlfeszültség-tranziensből származó energia számára, ha ilyen előfordul. A túlfeszültség-levezető földelt, ami alacsony impedanciájú utat biztosít a földhöz a túlfeszültség tranziensből származó energiához.
K: Mennyi ideig működik a túlfeszültség-levezető?
V: Általános szabály azonban az, hogy a túlfeszültségvédőt 3-5 évente cserélje ki, vagy hamarabb, ha sérülés vagy meghibásodás jeleit észleli. Ellenőrizheti a túlfeszültség-védő gyártói garanciáját vagy minősítését is, amely jelzi, hogy mennyi energiát képes kezelni, mielőtt cserélni kellene.
K: Csatlakoztathatom a hűtőszekrényemet túlfeszültség-védőhöz?
V: A túlfeszültség túl sok hőt termel, ami a hűtőszekrény több alkatrészét is károsíthatja. Különösen három olyan alkatrész, amelyet gyakran látunk megsérülni a nagyfeszültségű túlfeszültség miatt, a vezérlőkártya, a kompresszor és a jégkészítő. A vezérlőpanel a hűtőszekrény legérzékenyebb alkatrésze. Nem javasoljuk, hogy hűtőszekrényt vagy fagyasztót csatlakoztasson túlfeszültség-védőhöz. Az alábbiakban megmagyarázzuk, hogy miért nem javasoljuk ezt: A kompresszor érzékeny a hőmérsékletre és az áram túlterhelésére, és túlfeszültség esetén magától leáll.
K: Hogyan teszteli a túlfeszültség-levezetőt?
V: Az áramveszteség az alábbiakban felsorolt többféle módszerrel ellenőrizhető:
Feszültségjel használata referenciaként.
A kapacitív elem kompenzálása feszültségjel segítségével.
Kapacitív kompenzáció a három fázis szivárgási áramának kombinálásával.
Harmadrendű harmonikus elemzés.
A teljesítményveszteségek közvetlen meghatározása.
K: A túlfeszültség-levezető kondenzátor?
V: A túlfeszültség-kondenzátorok másképpen működnek, mint a túlfeszültség-levezetők. A túlfeszültség-levezető olyan eszköz, amely elfogja az elektromos túlfeszültségeket, és a tüskét a földre küldi, mielőtt az károsítaná a csatlakoztatott eszközt. A levezetők meghatározott időkésleltetés után a normál hálózati feszültség feletti feszültségen kezdenek vezetni. A kondenzátorok folyamatosan normál hálózati feszültségen vezetik az áramot, ezért nincs időkésleltetés vagy feszültségváltozás, mielőtt a kondenzátorok vezetni kezdenek.
K: A túlfeszültség-levezető egy biztosíték?
V: Nem, a túlfeszültség-levezető nem biztosíték. Egy biztosíték véd a túláram ellen, például túlterhelés vagy rövidzárlat ellen. A túlfeszültség-levezető véd a túlfeszültség vagy a feszültségcsúcsok ellen. A biztosítékok és a megszakítók olyan elektromos biztonsági berendezések, amelyek védenek a túlterheléstől és a rövidzárlattól. A túlfeszültség-levezetők megvédhetik az alkatrészeket és berendezéseket a villámlás és a hibás működés miatti tönkremeneteltől.
K: Milyen típusú túlfeszültség ellen védenek a túlfeszültség-levezetők?
V: A túlfeszültség-levezetők, más néven túlfeszültség-védők, megvédik az elektromos berendezéseket a következő okok által okozott feszültségcsúcsoktól: Villámcsapás, Tápvezeték-hibák, Egyéb váratlan események, Kapcsolási túlfeszültségek. A túlfeszültség-levezetők korlátozzák ezeket a villám- vagy kapcsolási túlfeszültségeket (azaz olyan túlfeszültségeket, amelyek egy elektromos rendszer működési feltételeinek hirtelen megváltozásakor jelentkeznek). Nem arra tervezték őket, hogy megvédjenek a közvetlen villámcsapástól, ha ilyen előfordulna.
K: Melyek a túlfeszültség-levezető összetevői?
V: A fém-oxid varisztoros (MOV) túlfeszültség-levezető egy sor fém-oxid varisztor blokkot tartalmaz. Ezek a MOV blokkok olyanok, mint egy feszültségvezérelt kapcsoló, amely hálózati feszültséggel szigetelőként működik. A túlfeszültség-levezető egység szívében az MO varisztoroszlop található, amely az aktív részét képezi. Az oszlop egymásra helyezett MO varisztor blokkokból áll. Ezek a blokkok cink-oxidból (ZnO) és más fémporokból készülnek, amelyeket összekevernek, majd hengeres korongokká préselik.
K: Hogyan szerelik be a túlfeszültség-levezetőket az elektromos rendszerekbe?
V: A túlfeszültség-levezetők elhelyezése az elektromos rendszer jellemzőitől és feszültségszintjétől függ. Minden fázisvezetőhöz túlfeszültség-levezetőket kell csatlakoztatni, mielőtt azok belépnének a transzformátorba. Földeltek, hogy alacsony impedanciájú utat biztosítsanak a földhöz a túlfeszültség tranziensből származó energiához. Lakóotthonon belüli megszakítókra, párnázott transzformátorok belsejébe, oszlopra szerelt transzformátorokra, oszlopra szerelt felszállóoszlopokra és alállomásokra vannak felszerelve.
K: Hogyan tesztelhető a túlfeszültség-levezetők működőképessége?
V: Pont-pont tesztek végezhetők a fő földelési rendszer és az egyes levezető testpontok közötti ellenállás meghatározására. A leggyakoribb módszer a szemrevételezés: annak ellenőrzése, hogy a levezetőben nincs-e látható külső mechanikai sérülés. A látható külső sérülés nélküli levezető azonban néha belső sérülést szenvedhet. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy nem tud védelmet nyújtani túlfeszültség vagy túlfeszültség ellen.
K: Mi a túlfeszültség-levezető jelenlegi besorolása?
V: Általánosságban elmondható, hogy szilárd földelt rendszerek esetén a legjobb túlfeszültség-levezető 33 kV-hoz a 27 kV-os MCOV, a 11 kV-os hálózatok esetében pedig a 9 kV-os MCOV. Ez a termék a legmagasabb szintű védelmet nyújtja a középfeszültségű hálózatok számára, és számos olyan alkalmazásban használható, ahol más besorolások esetleg nem megfelelőek.
K: Mennyi a túlfeszültség-levezető várható élettartama?
V: Általános szabály azonban az, hogy a túlfeszültségvédőt 3-5 évente cserélje ki, vagy hamarabb, ha sérülés vagy meghibásodás jeleit észleli. Ellenőrizheti a túlfeszültség-védő gyártói garanciáját vagy minősítését is, amely jelzi, hogy mennyi energiát képes kezelni, mielőtt cserélni kellene. A túlfeszültségvédő akár 25 évig is kitarthat, ha megfelelően karbantartják és méretezik.
K: Hogyan akadályozzák meg a túlfeszültség-levezetők az elektromos berendezések villámcsapásból eredő károsodását?
V: A túlfeszültség-levezetők védik az elektromos rendszereket a villámcsapások és egyéb túlfeszültségek okozta károktól. A túlfeszültség blokkolja vagy átirányítja a túlfeszültséget a földre, ahelyett, hogy áthaladna a berendezésen azáltal, hogy figyeli a vezetékek mentén áramló feszültség mennyiségét. Ha veszélyes feszültségugrást észlel, a túlfeszültség-védő egy "földvezetéken" keresztül azonnal a földbe tereli a plusz feszültséget.
K: Melyek a túlfeszültség-levezetők általános alkalmazásai?
V: A túlfeszültség-levezetőknek számos felhasználási területük van, az otthon védelmétől a közüzemi alállomásig. Lakóotthonon belüli megszakítókra, párnázott transzformátorok belsejébe, oszlopra szerelt transzformátorokra, oszlopra szerelt felszállóoszlopokra és alállomásokra vannak felszerelve. A különböző típusú túlfeszültség-levezetők közé tartozik a kisfeszültségű, az elosztó, a nulla védelem, a szálcső, a hálózat, a jel, az egyenáram, az állomások stb.
K: Megakadályozhatják a túlfeszültség-levezetők az érzékeny elektronikus berendezések károsodását?
V: Igen, a túlfeszültség-levezetők megakadályozhatják az érzékeny elektronikus berendezések károsodását. A túlfeszültség-levezetők, más néven túlfeszültség-védők, villámhárítók és villámvédelem, megvédik az elektromos rendszereket a tranziens túlfeszültségek okozta károsodásoktól. Ezeket a túlfeszültségeket áramszünet vagy villámcsapás okozhatja. Az elektronikus eszközök azonban érzékenyek a túlfeszültség által okozott károkra, amelyek villámcsapás, elektromos hálózat ingadozása vagy egyéb elektromos zavarok miatt következhetnek be.