Az elektromágneses kontaktor elve

Az elektromágneses kontaktor alapelve az, hogy amikor a kontaktor elektromágneses tekercse feszültséget kelt, erős mágneses mezőt hoz létre, ami a statikus vasmag elektromágneses vonzást generál, hogy vonzza az armatúrát és vezesse az érintkezési műveletet: a normálisan zárt érintkező megszakad, és a szokásosan nyitott érintkező zárva van. A kettő összefügg. Amikor a tekercs feszültségmentes, az elektromágneses vonzási erő eltűnik, és az armatúra a kioldórugó hatására szabadul fel az érintkezők helyreállításához: a normálisan zárt érintkező zárva van, és a szokásosan nyitott érintkező megszakad. Az ipari elektromosságban sokféle kontaktor létezik, az áram 5A és 1000A között mozog, és hasznosságuk meglehetősen kiterjedt. Az elektrotechnikában a kontaktor egy automatikus kapcsoló, amelyet egy teherhordó AC / DC fő áramkör vagy nagy kapacitású vezérlő áramkör csatlakoztatására vagy leválasztására használnak. A fő vezérlőobjektum egy motor. Ezenkívül más elektromos terhelésekhez is használják, például elektromos fűtéshez. Az adapterek, hegesztőgépek, világítóberendezések és kontaktorok nemcsak csatlakoztathatják és levághatják az áramkört, hanem kisfeszültségű kibocsátásvédelmi funkcióval is rendelkeznek. A kontaktor nagy vezérlési kapacitással rendelkezik. Alkalmas gyakori működésre és távirányítóra. Ez az automatikus vezérlőrendszer egyik fontos összetevője.